„Lehet, nem illik „eldicsekedni” vele, de az utóbbi hetekben, a még a sorkatonaként 1959-60-ban szerzett túlzott fizikai megterhelés nyomán (mit meg nem tesz az ember a hazájáért, ha némi szabadság a jutalom!) többször voltam kórházak vendége. Ez persze magánügyem, csak rám és családomra tartozik. Hogy most mégis előhozakodom vele, egy párszavas hír miatt van: a kormánynak szándékában áll, hogy ősztől emelje az egészségügyben dolgozók fizetését.

Siessenek, mert nagy a baj! Jön, hogy elsírjam magam, ha eszembe jut milyen megalázó dolgok tanúja voltam pár hét alatt különböző kórházakban, ahová kivizsgálásra küldtek. (…)

Nos, addig is, amíg valamelyest itt is, ott is javult a helyzet, ne tessék már túl szigorúan venni, ha lehetőségeink szerint, gyarló és bűnre hajlamos emberként teszünk valamit a fehér köpeny zsebébe. Persze, tudjuk, hogy ez nem éppen tisztességes – de az állam, a pénzosztó hatalom viszonyulása az egészségügyhöz tisztességes?”