Néhány gondolat a Wass Albert kultusz margójára

„A kultúra fogalmát az embert kiművelő, értékteremtő és értékőrző kreatív folyamatnak értelmezve, és leválasztva azt a munkáról, az oktatásról, a sportról, a szórakozásról, a divatról és megannyi más, a társadalom fontos szegmenséről, felvetődik a kérdés, hogy kultúrnép-e a magyar.

Persze, hogy az, húzza ki magát a derék magyar ember, elvégre micsoda kultuszt teremtettünk Wass Albert köré, akit évtizedekig oly méltatlanul cenzúráztak a magyarokat nem szerető hatalmak! Manapság annyira becsüljük ezt a közhelyeket ügyesen becsomagoló, a magyar világfájdalmakat világba ki-, és az Úristennek felkiabáló naiv versfaragót, írót és értekezőt, hogy egyre-másra szervezzük a Wass Albert esteket, tonnaszámra adjuk ki könyveit, maratoni felolvasó esteket szervezünk a műveiből, szobrokat avatunk a tiszteletére.

Vagyis úgy teszünk, mintha kulturnemzet lennénk, mert egy írónagyságot dicsőítünk, közben pedig nem vesszük észre, hogy nem a kultúrában élünk, hanem csak mímeljük azt, hiszen az értékesebb helyett a kevésbé értékeset preferáljuk és propagáljuk. Valódi irodalmi nagyságainkat szorítjuk ki emiatt a másodvonalas író miatt, akit az élvonalba helyezünk Tormay Cecile-lel, Nyírő Józseffel és Herczeg Ferenccel együtt. Persze, ezek az írók is érdemesek az olvasásra, ha az embernek van elég ideje rájuk, mert érdekes színfoltjai ők a magyar irodalomnak, de azzal már önmagunkat fosztjuk meg saját kultúránktól, ha az említett szerzőket toljuk sokkal jelentősebb művészeink elé, vagy, ami még rosszabb, játsszuk ki őket Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Illyés Gyula stb., stb. ellen. A magyar irodalom világnagyságokkal büszkélkedhet, de mostanság távolról sem övezi őket akkora kultusz a magyar kulturális életben, mint Wass Albertet.”