Nem tudni, hogyan alakulnak a közeljövőben az RMDSZ-en belüli erőviszonyok, de jelenleg úgy tűnik, totális győzelmet arattak a szervezeten belől a „régi gárda” képviselői, azok a jelentős vagyoni, és kapcsolati tőkével rendelkező politikusok, akik hosszú évekig meghatározó arcai voltak a szövetségnek, és akiknek elemi egzisztenciális érdekük, hogy az RMDSZ kormányon legyen, hogy ezáltal biztosított legyen számukra a megfelelő háttér üzleti és politikai projektjeik számára.

Erre utal, hogy Verestóy Attila Hargita megyei szenátor már egy nappal a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) azon ülése előtt, amelyen a kormányról maradásról döntöttek, már arról beszélt: Kelemen Hunor elnök kiléphet a kormányból, ha akar, de a szövetségnek a koalíció tagjának kell maradnia. És ugyancsak ennek a jele, hogy azt a Biró Rozáliát jelölték Kelemen utódjául a miniszterelnök-helyettesi és a művelődési miniszteri tisztségbe, aki a szövetség Bihar megyei szervezete nagyhatalmú, jelentős üzleti érdekeltségekkel rendelkező elnökének, Kiss Sándornak a pártfogoltja és üzlettársa.

Kiss már évekkel ezelőtt helyi, megyei szintű megállapodást kötött a márciusban felbomlott Szociálliberális Unió (USL) pártjaival, tehát elemi érdeke volt, hogy az RMDSZ csúcsszinten koalícióban maradjon az egykori USL fő erejét adó Szociáldemokrata Párttal (PSD). Befolyását jól mutatja, hogy annak ellenére is képes volt érvényesíteni akaratát, hogy korábbi, a Bihar megyei közgyűlés elnökeként kifejtett tevékenysége kapcsán az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) hivatali visszaélés miatt eljárást folytat ellene. Sőt annak ellenére is, hogy Biró ellen is érdek-ellentét miatt tett feljelentést a DNA-nál az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), miután még Nagyvárad alpolgármestereként annak a Partium Alapítványnak adta át az egyik történelmi ingatlant, amelynek ő maga is alapító tagja.

Biró jelölése annak ellenére is vitatható, hogy az ártatlanság vélelme őt is megilleti, illetve hogy alig több mint egy héttel ezelőtt az ügyészség ejtette az ügyét. Személye ugyanis támadható, és nem csupán az RMDSZ-re, hanem az egész erdélyi magyar közösségre vet rossz fényt, hogy ő képviseli a magyar közösséget a kormányban.

Művelődési miniszteri jelölése már csak azért is visszás, mert az ő nevéhez fűződik a nagyváradi utcanevek tükörfordításával kapcsolatos botrány, amelyben a megyei RMDSZ azáltal vált nevetségessé, hogy a Lacul Rosu utcát Gyilkos-tó helyett Piros tónak, a Banatuluit pedig Bánat utcának fordíttatta – a hivatalos indoklás szerint annyira megbíztak a fordítócégben, hogy utólag nem is ellenőrizték a fordítás minőségét.

Az, hogy mindezek ellenére mégiscsak őt jelölték a magyar közösség legmagasabb rangú képviselőjének Románia kormányába, azt jelzi: az RMDSZ-ben azok az erők kerekedtek felül, amelyek számára immár semmilyen erkölcsi megfontolás, vagy megkérdőjelezhető személyes alkalmasság nem jelent akadályt. A legfőbb szempont az, hogy a kulcspozíciókban a szövetségben legnagyobb befolyással rendelkező politikusok érdekeit a leglojálisabban, legkritikátlanabbul kiszolgáló személyek üljenek. A hivatalos indoklás ismét csak az, hogy kormányon jobban képviselhetők a magyar közösség érdekei – miközben a mostani kormányválság is éppen azért robbant ki, mert az RMDSZ képtelen volt elérni, hogy a román külügyminisztérium visszavonja belépését az európai kisebbségek – köztük az RMDSZ – elleni kisebbségjogi kérdésekben zajló perbe. A kompromisszumos megoldás – amelynek nyomán sikerült ismét rábírni a szövetséget a kormányon maradásra – a perből való kilépést nem tartalmazza, csupán egy halvány ígéretet arra, hogy majd parlamenti vita keretében napirendre tűzik a kisebbségi jogok uniós szintű rögzítését célzó polgári kezdeményezést, addig pedig a külügy – elvileg és nem tudni mennyire számon kérhetően – nem küld újabb dokumentumokat álláspontja alátámasztására.

Az RMDSZ-t is soraiban tudó kormány tehát továbbra is perben áll az RMDSZ-szel, miközben a román pártok újabb lehetőséget kaptak arra, hogy a novemberi elnökválasztást megelőző időszakban sorra kerülő parlamenti vitában a magyar kártya alkalmazásával, soviniszta indulatok gerjesztésével próbálják a maguk oldalára állítani az ilyen szólamokra fogékony román szavazókat.