„Egységes „bálványosi folyamat” sem létezik, vagy ha mégis, az jóformán véget ért akkor, az ezredfordulón, amikor elkezdtek beszélni róla. A kilencvenes évek első felében a Bálványosfürdőn tartott szabadegyetem (a kezdeti és későbbi helyszín nevének összevonásából alakult ki a Tusványos elnevezés) az anyaországi és a külhoni, illetve a magyar és a román politikusok fórumává nőtte ki magát. Sokatmondó e tekintetben, hogy társszervező volt az egy magyar és egy román társelnök által irányított Pro Europa Liga is. Akkor még igaz volt, amit az alapítók ma tévesen (vagy hamisan) állítanak, hogy Tusványos alkalmas a nemzetiségek közötti párbeszédre.
Tusványosi folyamatot az ezredfordulón kezdtek emlegetni, de pár év távlatából visszatekintve már látható, hogy azóta a tábor teljesen mást –mint a kezdetekkor – jelentett. Mindössze pár év leforgása alatt a korábban nyitott Tusványos közéleti szempontból a magyarországi Fidesz és az RMDSZ-ből „kisodródó” radikális irányvonal kizárólagos találkahelyévé vált.
És ahogy egyre kevésbé fért meg egy asztalnál magyar a magyarral, úgy morzsolódtak le a román vitapartnerek. Számottevő bukaresti politikus évek óta nem tette be a lábát a táborba, a „legillusztrisabb” román vendég idén egy önkormányzati képviselő. Az erdélyi magyarok elsöprő többségét képviselő RMDSZ csúcsvezetői is elkerülik Tusványost.
Ha a szabadegyetem 25 évét egységesen kezeljük, megírható belőle a Fidesz és a magát nemzeti oldalnak nevező Tőkés-tábor radikalizálódásának és elszigetelődésének története.Maguk a szervezők mondják: „a nagyszabású nyári fesztivál szerves részét képezi a nemzeti együttműködés rendszerének”. Ami, mint tudjuk, a megosztottságról szól.”