Pitypang

Egy bélyeggel küzdeni az autonómiáért, s méghozzá egy nemzetslamasztikai sóhivatal élén és annak első konkrét tevékenysége gyanánt – nos, mindezt aránytalannak és nevetségesnek érzem.
Hirdetés

„»A bélyegek nem csupán postai értékcikkek, hanem a kibocsátó ország vagy nemzeti közösség kulturális névjegyei. Az első székely bélyeg üzenete az, hogy Székelyföld autonómiát szeretne« – mondta a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, és ilyenkor visítana fel az ember, hogy ugyan mire is kap ez az ember nem is pénzt (az a legkevesebb), hanem egyáltalán bizalmat, s hogy valóban és komolyan úgy látja-e a magyarrrrr kormány, hogy ez az úr fogja kihúzni a nemzetet a stratégiából.

»A bélyegek szeretetével, gyűjtésével az ember megtanulja a kicsi dolgokra való figyelmet, a precizitást és a pontosságot, mindez hozzájárul ahhoz, hogy különb emberré váljon azoknál, akiket a kis dolgok nem érdekelnek.« Ezt a másik maharadzsa szólta ki az ő száján, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, és most már valóban sötétség borítja a földet.
 
Tévedés ne essék: megszoktam, hogy ostoba emberek vannak a világon. Tovább megyek, hiszen még azt is belátom, nélkülük az okosság unalma öntene el mindent. De talán mégiscsak el lehetne várni, hogy bizonyos helyzetekben és pozíciókban az emberek ne beszéljenek zöldségeket. Egy bélyeggel küzdeni az autonómiáért, s méghozzá egy nemzetslamasztikai sóhivatal élén és annak első konkrét tevékenysége gyanánt – nos, mindezt aránytalannak és nevetségesnek érzem. A kis dolgok jelentőségének feketei magyarázata pedig a nyíló pitypang direktíváját meghazudtoló erővel ingerli a rekeszizmot.
 
Talán mindenkinek jobb lett volna, ha Szász Jenő és Fekete György is a focipályán keresi a betevőt, nem ott, ahol jól meg is találják. Késő bánat.”
Hirdetés