„Onnan kell kiindulnunk, hogy a brazíliai világbajnokság véghajrájában nagyon sokan megfeledkeztünk egy történelmi eseményről. Nem én neveztem történelminek, hanem a Debreceni VSK honlapja: július12-én este kilenc órától Székelyföld válogatottja első hivatalos és egyben történelmi mérkőzését játszotta Debrecenben, az Oláh Gábor utcai stadionban a házigazdákkal. A történelmi mérkőzésről a székelyföld.ro – saját megfogalmazása szerint – történelmi online-közvetítésben számolt be. Amikor bemutatták a csapatokat, már mintegy háromszáz néző ült a lelátókon, a kilencedik percig pedig a helyzetekben szegény mérkőzésen szotyizással ütötték el az időt.

Azután jöttek az izgalmak, az ifjúsági játékosokat is felvonultató magyar bajnok az első félidőben négy, a másodikban még két góllal pakolta meg a székely kaput – gondolom csupán azért, mert a nemzeti összefogást nem akarta több találattal bomlasztani. A történelmi online-közvetítésből az is kiderült, hogy a 42. percben, „az első igazán veszélyes székelyföldi támadás végén Magyari Szilárd lőtt középről kapura, de nem tudta eltalálni azt”. Ennek az is lehetett a magyarázata, hogy hiába háromszögelt és hiába passzolgatott hosszasan Székelyföld, »a jól helyezkedő DVSC középpályán nem lehetett átvinni a labdát.« Ez bizony öreg hiba, de talán meg lehet a maga magyarázata, hiszen az említett labdatechnikai manőverekből arra lehet következtetni, hogy Jakab Zoltán szövetségi kapitány a székelyudvarhelyi teremfocisokra építette válogatott keretét, márpedig azt mindenki belátja, hogy zárt térben nem lehet nagyokat rúgni, mert a labda vagy kirepül a lelátókra, vagy nekimegy a plafonnak, ami nagy pályán nehezen képzelhető el. Itt bizony hosszú és magas rúgások nélkül a háromszögek többszörösét kell megrajzolni ahhoz, hogy elvezessen az ellenfél kapujához és a sima parkett helyett az egyenetlen füvön senki nem várhatja el, hogy ez a mértani művelet időben és kellő hatékonysággal véget is érjen.

De vajon melyik Székelyföldi Labdarúgó Szövetség (SZLSZ) bízta meg a szövetségi kapitányi tisztséggel Jakab Zoltánt? Az országoknak könnyű: ott azok a nemzeti szövetségek döntenek, amelyek már jó ideje csatlakoztak a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséghez (FIFA), és lám csak Brazíliában milyen parádés világbajnokságot játszottak. De nálunk, mivel SZLSZ nem létezik, itt is erősen kellett háromszögelni. Egy budapesti sportjogász kezdeményezésére, a magyar fővárosban Székelyföld Labdarúgó-egyesület néven civil szervezetet jegyeztettek be, majd az kiadta a szövetségi kapitányi megbízatást. Sőt, mi több: a Székelyföld Labdarúgó-egyesületet januárban felvették az úgynevezett NF-tanácsba, amelyet a nem FIFA-tag labdarúgó-válogatottak alkotnak. A 2003. december 12-én alakult sportszervezet célja, hogy minden olyan labdarúgó-válogatott számára nemzetközi szereplést biztosítson, amely etnikai, földrajzi vagy politikai helyzete miatt nem lehet a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tagja.”