„A legijesztőbb talán, hogy az erdélyi magyarság jelentős hányada (ismét: ez csak benyomás, talán nem így van) sem látja, hogy milyen fontos lenne bizonyos értékek felvállalása. Hiába mondja, hogy »a cigány/zsidó megérdemli, a magyar nem«, mert az elnyomó hatalom szemében mindkét elem káros – egyébként a magyar sorsa talán hasonlatos a zsidóéhoz, hiszen a románság szélsőséges fele éppen az erejéért, szellemi és néhai hatalmi, gazdasági erejéért veti meg közösségünket.

Hiába mondja tehát egy magyar, hogy neki nem jár ki a diszkrimináció, másnak meg igen. Ismerjük a verset: amikor X-ért jöttek, nem szóltam, amikor Y-ért, nem szóltam, most értem jöttek, és nincs aki szóljon…

A kisebbségi lét nem torkollhat értelmetlen köldöknézegetésbe, egyrészt mert ilyenformán nem tudunk a romániai, a magyar, az európai közösség igazán hasznos tagjai lenni (lehet fontos kérdés a zászlóé, de ez nem a „közösbe megy”), másrészt mert ha mi nem védünk meg másokat, ők sem fognak minket. Nem a többi kisebbség az ellenfelünk, és nem is a többség, hanem az, ami oly sokunkat jellemez: az ostobaság, a szűklátókörűség, és a képtelenség arra, hogy optimistábbak legyünk.”