Levél a hegyeken túlról

Akár számonkérésnek is nevezhetnénk a szövetségi elnöknek címzett, hat kérdésből álló levelet, de a válaszadó szervnek vagy személynek, enyhén szólva is, egy sokkal együtt érzőbb válasszal kellett volna ezt nyugtáznia. Nem úgy, mintha az ellenfél táborához tartozna.
Hirdetés

Mintha nem is magyar ember fogalmazta volna meg azt a levelet, hanem valamelyik, a hegyeken túlról származó bértollnokuk. Akinek a legfőbb dolga az, hogy elijessze a kérdésfeltevőt, hogy lerázza az illetlen betolakodót, hogy tisztára mossa a szennyest, a takargatnivalót. Egy olyan dörzsölt hangnemű irománnyal, amely mindössze öntömjénező üres szólamok, tartalom nélküli ígéretek, valamint lekezelő rendreutasítások sora. Akár számonkérésnek is nevezhetnénk a szövetségi elnöknek címzett, hat kérdésből álló levelet, de a válaszadó szervnek vagy személynek, enyhén szólva is, egy sokkal együtt érzőbb válasszal kellett volna ezt nyugtáznia. Nem úgy, mintha az ellenfél táborához tartozna.

Azt írja a tisztelt viszontfeladó, hogy a szervezete „nem áll el az autonómiától”. De hol találjuk meg annak a jelét, hogy kiállna mellette? „A miniszterelnöknek nincs olyan eljárásbeli kötelezettsége, hogy a kiküldött leveleiről minden egyes esetben (akár a magyarokra vonatkozó kérdésekben) a koalíciós partnereivel egyeztessen.” Hát miért nem foglalták ezt a koalíciós megállapodásba? Ott csak a zsíros koncról egyeztettek? Ki kényszerítette őket ebbe a gyalázatos hatalmi szövetségbe?”

Hirdetés