„A folyamatosan változó ellátórendszerben minden egészségügyi miniszter az általa hozott módosításokat tartja a leginkább betegbarátnak, holott egyértelmű a szándék: spórolni, ahol lehet, és ott is, ahol nem, hogy jusson az átláthatatlan beszerzésekre, amikor eurómilliók csúsznak illetéktelenül illetéktelen zsebekbe. Az országos korrupcióellenes ügynökség jelenleg is nyomoz ilyen ügyben, fővárosi kórházak mellett a szálak a szaktárcához is elvezetnek. Ilyen körülmények között nehéz elhinni, hogy minden a beteg érdekében történik.

Az pedig egyenesen aggasztó és felelőtlenségre vall, hogy ezentúl az olyan esetekben is egynapos beutalásra kényszerítik a kórházakat, amikor a beavatkozás követése, a két-három napos utókezelés része kellene hogy legyen az akut ellátásnak. Ki felel ilyenkor, ha a műtött betegnek otthon nincsenek meg a körülményei a felépüléshez, ha sebe befertőződik, mert nem tudja kifizetni a házi betegápolást, nem gyógyul, mert nem tudja megvásárolni a felírt gyógyszert?
Nem bonyolult kérdések ezek, de annál súlyosabbak. E tekintetben az egészségügy különleges ágazat, itt minden csavart pontosan kell meghúzni, nem lehet tévedni, mert emberéletbe kerülhet. Talán a hatalomnak ez sem fontos?”