Hol van a mi Johanniszunk?

Bármennyire is igyekeznének, a mi választottjaink, sőt még az RMDSZ legképlékenyebb elöljárói sem volnának képesek úgy egybeolvadni a román központi pártokkal, mint Johannis.
Hirdetés

Persze a mi közösségünket szinte semmilyen szempontból nem hasonlíthatjuk össze a szászokkal, a német gazdasági potenciált a magyarországival, vagy Klaus Johannist a mindenkori erdélyi magyar politikussal.

Bármennyire is igyekeznének, a mi választottjaink, sőt még az RMDSZ legképlékenyebb elöljárói sem volnának képesek úgy egybeolvadni a román központi pártokkal, mint Johannis. Ő egy erdélyi szász politikus, aki a Német Demokrata Fórumban kezdte a pályafutását, Szeben polgármestereként vált ismertté, majd a Nemzeti Liberális Pártban folytatta tevékenységét. A jobboldal legesélyesebbnek tartott államelnök-jelöltje. Az eddigi eredményei irigylésre méltóak, főleg abból a szempontból, hogy milyen módon lehetett a román lakosok bizalmát elnyerni egy olyan közösségen belül, ahol mindössze néhány százaléknyi a más nemzetiségűek aránya. Bármelyik pártba is igazolna át, Johannis mindig a német közösség politikusa fog maradni.

Elvétve ugyan, de találunk olyan magyar közéleti szereplőket is, akik más román párthoz kötődve, többnyire valamilyen szakmai vagy közigazgatási területen tevékenykednek, s akik meghasonuló helyzetükből adódóan nem szentelhetnek különös figyelmet a kisebbségvédelmi kérdéseknek, visszafogottan kell nyilatkozniuk a kényesebb ügyekben. A magyarellenes kirohanásokkal szemben tanúsított hallgatólagos beleegyezésük jelentősen rontja saját közösségükön belüli megítélésüket, pályafutásuk pedig egy holtvágányon való vesztegléssel végződik. Az viszont elképzelhetetlen, még a legtehetségesebb jelölt és a legeredményesebb stratégia esetén is, hogy egy magyar politikus csak és kizárólag román szavazatokkal érvényesüljön. A magyar választók nem díjaznák, ha valaki közülük egy román párt színeiben indulna. Ugyanakkor jól fogna még néhány olyan példa, mint Szatmárnémeti és Szászrégen polgármesterei egykoron, akik a románok egy csoportjának a támogatását is megszerezték.

Az Erdélyben uralkodó közhangulat nem engedné meg még a formális, érdekek mentén létrejövő beolvadást sem, amely esetleg hozzásegítené a politikusokat az etnikai szavazás korlátai közül való kitöréshez.”

Hirdetés