„Érdekes tükörképét mutatja egymásnak a romániai és a magyarországi politikai élet. Hasonlóságai mellett még érdekesebb különbözőségekkel. (…)
A helyzetet fűszerezi, hogy a Brüsszelben frakciótárs román néppárti EP-képviselők között ott találjuk a két, szintén jobboldali RMDSZ-est, akik küldő szervezete a kormányzó baloldali pártszövetség koalíciós partnere. S nincs könnyű helyzetben, hisz az egyetlen lehetősége arra, hogy ne kérjen választóitól lehetetlent – Ponta államfői ambícióinak támogatását – kénytelen saját jelöltet állítani novemberben. Azt nem teheti, hogy a jobboldali, ellenzéki elnökjelölt támogatására szólítson fel, hiszen a szimpatizánsok még képesek lennének hallgatni a jó szóra. Akkor sem, ha ez a jelölt akár a szintén kisebbségi, szász gyökerű román politikus, Klaus Johannis is lehet.
Annak a pártnak új vezetőjeként, amely neve ellenére e napokban mond búcsút az európai liberálisoknak, s öltözik konzervatív mezbe. Nem titok, a magyar érdekvédelmi szervezetnek, – hacsak nem vágyik ellenzéki szerepre – az lenne a legjobb, ha az elnökválasztás az első körben eldől, különben ki kellene állni, mondani valamit a második forduló előtt úgy a koalíciós partnernek (Veled vagyunk, Victor!), mint a pártcsaládbeli kedves rokonnak (Wir sind mit Ihnen, Klaus!).”