„Mi, szerzők azért írunk, hogy díjakhoz jussunk. És messze nem elhivatottságból. Nem azért, mert a mondandó szorít. Ezt szűrte le a múlt heti dörmögésem egyik olvasója, amely az Aegon-díj körüli helyzetről szólt. Az efféle »vádak« mindig tetszetősek, mai nyelven: hozzák a klikket meg a lájkot, hiszen »beleláttunk« a fránya írók kártyáiba és nem láttunk ott semmi hivatástudatot. Túl azon, hogy izzó homlokú elkötelezettséggel még egyetlen számlát se fizettek ki, egyetlen komoly írót sem tudok elképzelni, aki úgy ülne neki új művének, hogy azzal jövőre, vagy ki tudja mikor, majd díjakat fog nyerni. Persze mindenki elképzeli magát, amint Stockholmban nyakig frakkban átveszi a Nobelt, de ez a gyerekes képzelgés hamar elszáll a papír fölött. Ott már meló van, sugárutak és zsákutcák, hajtűkanyarok és sehova sem vezető kacskaringók. A díj, főként a pálya elején, remek felhajtóerő lehet, hogy ne savanyodjon bele az ember a saját mondataiba. Visszajelzés, hogy talán jó úton jár. De ez is csak pillanatnyi bátorítás. És egyáltalán nem garancia. (…)
Olvasson még:
- FRISSÍTÉS: Hárman fulladtak a tengerbe hétfőn. A vízimentők kiakadtak a turisták felelőtlensége miatt
- Annyit hoz Kolozsvár konyhájára az Untold, hogy minden bizonnyal még hosszú ideig együtt kell élni vele
- És akkor most úgy tűnik, tényleg folytatódhat az észak-erdélyi autópálya Kolozsvár és Marosvásárhely közötti hiányzó szakaszának építése