„Prózai színészek és táncosok közösen lépnek színpadra, Önnek koreográfusként nehezebb volt-e ezt feladatot megoldani, érdekes volt-e, kihívás volt-e, hogyan jellemezné a munkát?

Nekem mindig kihívás, amikor színészekkel kell dolgoznom. Elég régóta rendezek, épp a Bodolay Géza kecskeméti igazgatása alatt kezdtem el színészeket rendezni, azóta körülbelül hat produkciót rendeztem, ezek között volt zenés is, például a Háry János, vagy volt a Hair musical, a West Side Story, de volt Gogol Háztűznéző, Molnár Ferencet is rendeztem, meg operákat is, tehát van tapasztalatom. Ugyanakkor az én gondolkodásom alapvetően más. Nem akarok rendező lenni, a produkciót nem onnan nézem, nagyon hiszek a mozdulat, a kompozíció igazságában és erejében, és ezt használni is szeretném, ez a produkció pedig kifejezetten egy koreografált előadás. Stilizált és koreografált, nincsen benne semmiféle reálszituáció, minden elrajzolt, minden karakterizált és komponált. Ez a színészeknek inkább feladat, mint nekem, én komponálni szeretek és lehet, hogy tudok is, nekik ugye meg kell szokniuk a másfajta játékstílust, ahol az egymást követő mondatok nem egyfajta belső logikai vagy személyiségvezetési, szerepvezetési gondolatból jönnek. Nagyon sok esetben kifejezetten elrajzolva, a formára figyelve, mint egy bábjátékos, úgy játszom velük, de nekik képesnek kell lenniük egy pillanat alatt megszólaltatni nagyon különböző, igaz mondatokat és színeket. Ez nagyon komoly feladat egyébként a színészeknek.”