Csakhogy Verespatak felé tartva ez az önreklámozás több mint visszatetsző, hiszen mit tettek ezek a politikusok, hogy ne valósuljon meg az RMGC beruházása? A legtöbb kárt okozták azzal, hogy se az EP-ben, se idehaza nem voltak képesek egy egységes, következetes álláspontot képviselni természeti örökségünk megvédése érdekében. Mindemellett olyan szellemi »sötétségben« tartják a népet, hogy a cianidos bányászat nyílt vagy burkolt támogatása ellenére – és a bányanyitás valós veszélyeinek elhallgatásával – mégis elérik, hogy az itteni emberek (is) újra és újra megszavazzák őket akár önkormányzati, akár országos vagy EP-választásról legyen szó. Tisztelet a kivételnek.

 

Mit tett Európa Verespatakért? Hiába tiltotta be a Parlament a cianidos bányászatot az Unió területén, ha az Európai Bizottság nem szerez érvényt a döntésnek. Ilyen feltételek mellett hogyan várható el az, hogy mindazok, akik Verespatakért aggódnak, komolyan vegyék ezt az egész intézményrendszert, és elhiggyék a választási plakátok szlogenjeit, miszerint jobb lesz az erdélyieknek, Romániának, ha ez a banda újra bekerül a sóhivatalba. Nem véletlenül hoznak olyan eredményt a felmérések, hogy tíz európai választópolgárból hatot egyáltalán nem érdekel, hogy ki fogja képviselni az EP-ben. Annál jobban leköti az embereket az, hogy egy szakállas nő nyerte az idei Eurovíziós Dalfesztivált. A teljes érdektelenség állapotában lévő hazai közvélemény ingerküszöbét Verespatakkal, az EP-választásokkal vagy politikusaink korrupciós botrányaival már nem lehet elérni. A hétvégén kiderült, mi a biztos recept: a sör, a miccs és egy szakállas nő.

 

Milyen jövőképünk lehet mindezen tényállásokat tekintve? Verespatakért azok a civilek tettek a legtöbbet, akik országszerte az utcákra vonultak, s hetekig, hónapokig alig lankadt tiltakozásuk a cianidos bányászat, valamint a palagáz-kitermelés ellen. A civil kurázsi erősítésével léphetünk fel egyedül a korrupcióval, a morálisan kétségbe vonható intézkedésekkel szemben. Enélkül Verespatak is csak egy fekete folt marad Erdély térképén, ahol mellesleg nem csípik a szakállas nőket.”