„Elkezdődött a választási kampány, lassan-lassan mindenre rátelepedik a politika, mint tavasszal a lárváikból kimászó rovarok, úgy lepik el a politikusok a rendezvényeket, az istentiszteleteket és minden olyan eseményt, ahol többen vannak. Ilyenkor minden politikus kultúrember, tudós, szociális munkás, nyakkendőben és öltönyben ültet fát, süt-főz, kiállításokat nyit meg, gyalog jár a piacra vásárolni, elmegy sportrendezvényekre, templomokba. (…)
Ugyanakkor azon is elgondolkodhatunk: milyen eredményeket értek el azok a személyek, akik eddig kisebb-nagyobb pozíciókhoz jutottak. Mit tettek azok a Szatmár megyei magyarságért? Mert vagy beilleszkedtek és úsztak az árral a hallgatásért kapott koncokért, vagy ha felemelték szavukat, eltávolították, háttérbe szorították őket, mert »nem léptek egyszerre«, veszélyeztették a szervezet jövőjét. Május 25-ig nem lesz olyan rendezvény, ahol ne kényszerülnénk arra, hogy végighallgassuk a politikusok ígéreteit. Teljesen egyetértünk azzal, hogy ott kell lenni minden szinten, »hogy ne a távollétünkben döntsenek sorsunkról«, de akiket oda juttatunk, ne azt magyarázzák folyton, hogy mit miért nem lehet, hanem teljesítsék ígéreteiket, és csak annyit ígérjenek, amennyit tudnak teljesíteni.”