„Többdiplomás EU-biztosok döntenek — kötelező érvénnyel — olyan dolgokról, amikről minimális fogalmuk van, például a szatmári tojóknak mekkora ketrecben kell lenniük, a matolcsi uborka mekkora és milyen görbe lehet, és ami sokkal fontosabb, hány cukorgyára, téglagyára lehet az országnak, és — ennek mi voltunk a tanúi — hányan kell szavazzanak és mikor, hogy érvényes legyen. A határozatok felülről lefelé érkeznek, betartani a lent levőknek kell. Ez a függőleges integráció.

Azt ugye mindenki hallotta, hogy bizonyos összegeket tudunk »lehívni« mint nekünk »járó« segélyt, EU-s részt a befektetésekbe, vagy életszínvonal-növelő, iskolaépítő vagy akár filozófusképző úgynevezett projektekbe. De hogy ehhez mekkora befizetésre köteleznek minket, arról esetleg egyszer hallunk, ügyesen elrejtve a statisztikai adatok tömkelegében. Mindenesetre ez többszöröse a visszaigényelhető összegnek. Ezt az egész ország fizeti, én is, Ön is, maguk is, mindenki. De a projektekre teljesen magánérdek és politikai célzat mentén osztanak lehetőséget és pénzt.”

Jelölt, jelöltek, kijelöltek…