„ A szakminisztérium most azzal akar valamennyit spórolni, hogy ha például a lábtöréssel kórházba szállított páciens cukorbeteg, az intézménynek ne kelljen biztosítania az inzulint – a beteg hozza magával a korábban a háziorvos által felírt adagot, hogy így pénzt takarítsanak meg.
Csakhogy ezzel nem orvosolják a problémákat, hanem inkább súlyosbítják azokat, ugyanis a romániai egészségügy rákfenéje éppen az a hozzáállás, miszerint nem a beteg az első, hanem csupán egy olyan rendszer fenntartója, amely bármelyik pillanatban összeomolhat.
Egy tavalyi felmérés szerint a román állam évente 500 dollárt költ év/fő arányban az egészségügyre, ami negatív európai uniós csúcs. Magyarország 1100 dollárral szerepel a listán, amelyet Franciaország vezet 5000 dollárral.
A különbség akkor válik igazán fájdalmassá, ha ezen számok tükrében megnézzük például a gyermekelhalálozási statisztikákat: miközben nálunk évente 1000 főre 13 ötévesnél fiatalabb elhunyt gyermek jut, Franciaországban csupán négy. Ilyen körülmények között »adja magát«, hogy a remélt átlagélethossz is itt a legalacsonyabb az Unióban: 73 év és öt hónap.”