„Pedig nem kellett különösebb jóstehetség ahhoz, hogy felmérjék: Putyin aligha nézi majd tétlenül, ha befolyásukat közvetlenül Oroszország határáig, a szomszédos Ukrajnára akarják kiterjeszteni. Ráadásul a kijevi hatalom integrációs törekvéseit sem támogatták elég határozottan a kezdetektől – kicsit olyképpen viszonyultak Ukrajnához, mintha akarnák is, meg nem is, hogy az unió tagjává váljon –, a két érdekszféra között őrlődő, a korrupció és az oligarchák fogságában rekedt ország így lassan a szétesés közelébe sodródott.
Már Krím elszakadását is csak tehetetlenül szemlélték az uniós tagállamok – a szankcióknak nevezett intézkedések már-már a nevetségesség határát súrolták –, és úgy tűnik, sokkal többet a kelet-ukrajnai fejlemények nyomán sem tehetnek, a gazdagabb tagállamok – élükön Németországgal – ugyanis nem szívesen mondanának le az Oroszországgal ápolt gazdasági kapcsolatokról.
Olvasson még:
Túl sokat Amerika sem tehet, ráadásul Barack Obama elnök tekintélyét is megtépázta a szíriai válság – támadják is eleget politikai ellenfelei, a sokkal keményebb, harciasabb külpolitikát szorgalmazó republikánusok.
Sem egységet, sem erőt nem tud tehát egyelőre felmutatni az Ukrajna területi integritásáért síkra szálló Nyugat.”