Romániában azonban – néhány esélytelen önjelöltet leszámítva – pillanatnyilag senkit sem érdekel a tisztség, pedig az államfő szerepét korlátozni látszó alkotmánymódosításokat idén aligha szavazza meg a parlament. Pedig Traian Băsescu példájából jól láthattuk, hogy – a régi alkotmány szerint – a »játékos államelnök« mennyire kézben tudja tartani a romániai táradalom valamennyi szegmensét, a parlamenttől kezdve a titkosszolgálatokon át egészen az igazságszolgáltatásig.

 

A képlet a számításba jövő államfő-jelöltek esetében tehát jelenleg nagyjából a következő: Victor Ponta nem akar államfő lenni, Crin Antonescu akarna, de népszerűsége zuhan, Cătălin Predoiut senki sem ismeri, Mircea Geoană fél az újabb kalandtól, Mihai Răzvan Ungureanunak nincs támogatottsága, Călin Popescu Tăriceanu saját szavazatával nem menne semmire, Emil Boc még ellenáll Băsescunak, Mugur Isărescu bankkormányzó maradna, George Maior pedig nem hagyja ott a Román Hírszerző Szolgálatot (azt nem is tehetné meg olyan egyszerűen). Traian Băsescu pedig, legnagyobb sajnálatára, már nem indulhat.

Most derül ki igazán, milyen meggondolatlan cselekedet volt hagyni, hogy Ceauşescu elvtárs ólommérgezésben pusztuljon el. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint ugyanis a lakosság 66 százaléka megszavazná államfőnek. És meg is érdemelné…”