„A magyarországi választások másnapján a Fidesznek drukkoló barátaim sugárzó arccal szegezték nekem a kérdést, hogy mit szólók hozzá én, az örök szkeptikus, hogy mégiscsak meglett az általuk várt kétharmados többsége Orbán Viktornak. Várjuk meg a hivatalos végeredményt, ami majd a hónap végén lesz meg –mondtam elsőre, majd utaltam rá, hogy most valamivel kevesebben vettek részt a választáson, mint négy évvel ezelőtt, a Fidesz-KDNP-re pedig jó félmillióval kevesebben szavaztak, mint 2010-ben. Ez intő jele lehet annak, hogy még most is, negyedszázaddal a kommunista rendszer bukása és a szovjet csapatok kivonulása után erős a kádári szocializmus iránti nosztalgia Magyarországon. A szocialisták és csatlósaik még mindig besöpörték minden negyedik szavazó voksát, ráadásul a főváros fele a lábuknál hever.
A neheze még hátravan
Még most is, negyedszázaddal a kommunista rendszer bukása és a szovjet csapatok kivonulása után erős a kádári szocializmus iránti nosztalgia Magyarországon.
Hirdetés
A posztkommunista, kádárista világkép egyik lényeges eleme az internacionalizmus, a nagyhatalmaknak való megfelelési kényszer (»merjünk kicsik lenni«) és ezzel párhuzamosan a nemzeti szempontok elhanyagolása; egy februári felmérés kimutatta, hogy a Magyar Szocialista Párt és a holdudvara az, amely még ma is fenn tudja és fenn akarja tartani ezt a szemléletmódot.(…)
A magyar választók vasárnap e posztkommunista rendszer végleges lebontására, a magyar demokrácia megerősítésére és stabilizálására, egy szabad, nemzeti öntudattal rendelkező, független, rendigényű ország építésére és irányítására adtak felhatalmazást a jobboldalnak. Gigászi feladat ez a várható vörös ellenszélben.”
Hirdetés