„Magyarországon a legnagyobb harc a lelkekért folyik.

Az egyik oldalon áll a hollywoodi ihletettségű kereskedelmi média, a maga mocsokáradatával, a devianciakultusz, a morális és szellemi szétzüllés, a fogyasztói idiotizmus, az utánunk a vízözön-jellegű mának élés népszerűsítése, a másik oldalon a hagyományos értékrend, a keresztény, nemzeti családcentrikus gondolkodás, a közös jövőtervezés, az összmagyar perspektíva.

Az első esetben mi, trianoni határokon kívül rekedt magyarok feleslegesek és kényelmetlenek vagyunk. Nem csoda, hogy a kereskedelmi média egyik »sztárja«, akinek nevével nem mocskolom be a billentyűzetet, arra kéri a székelyföldi versenyzőt, hogy köszönjön el anyanyelvén, a románt értve ez alatt, vagy a másik hasonló »sztárriporter« nem tudja, mi történt június 4-én, s a 14 éves kézdivásárhelyi versenyzőnek kell a nézők milliói előtt történelemórát tartania a félműveltnek sem nevezhető »médiapéldakép« számára.

A másik paradigma, mely az elmúlt négy évben alkotmányjogi megerősítést kapott az állampolgárság és a szavazati jog kiterjesztése által, közös Kárpát-medencei jövőt irányoz elő. E gondolkodást erősítették meg a magyar választók, annak dacára, hogy megannyi csatornán sulykolják beléjük a nihilizmust, a kozmopolitizmust, az élvhajhászságot.”