„Az »europarlamenteri« stallum pontosan úgy eladó szép országunkban, akár minden más zsíros állás, képviselői, szenátori, miniszteri, államtitkári, megyei tanácselnöki és tanácsosi, ügynökségvezetői stb. Csak jó előre fizetni kell érte, »jó utána« pedig bőven megtérül, főleg akkor, ha a tagdíjukat is rendesen és nagyvonalúan fizeted a téged delegáló pártnak. Ha ezt nem teszed, akkor ne számíts elvbarátaid rokonszenvére és további támogatására. Így megy ez, de rögtön hozzátesszük, akinek nem inge, az ne vegye magára. S minket jelöltjeink támogatásától, a szavazástól se riasszon vissza.

Különben »kedves« hozadéka is van a nagy »europarlamenti« tülekedésnek, jelesen az, hogy sem Vadim Tudor, sem Gheorghe Funar pártját nem hajlandó a lovagtorna pástjára engedni az országos választási bizottság. Pedig a két társaság ugyanaz, csak tüneményes és mutatványos, mint a kétfejű borjú. Most aztán jöhetnek mindenféle bírósági perlekedések, pedig én úgy tudtam, hogy a központi választási bizottság szentenciája megfellebbezhetetlen. De úgy tűnik, rosszul tudtam, Romániában még ez sincs így…”