Szimbolikus bekebelezésen és sértett elutasításon túl

Ezek a sztereotípiák nem a határon túli magyarokról szólnak, nem az ő érdekeiket szolgálják, nem az ő önértelmezésüket és identitásukat mutatják be, ők ugyanis csak ürügyként szolgálnak budapesti politikai közösségek megkovácsolásához.
Hirdetés

„Egy folyamatosan integrálódó virtuális Kárpát-medencének vagyunk a lakói, amelyben a politikai integráció és az egyre intenzívebb központi, budapesti kontroll mellett minden közösség kötőanyaga, a tömegkultúra is egyre integráltabbá válik. A tévé és az internet révén ma már nehezen tudjuk megkülönböztetni egy csíkszeredai és egy kőbányai tinédzser kultúrafogyasztási mintáit. Ők egyre inkább egy közös virtuális térben, képzelt közösségben élnek. Még egyszer hangsúlyozom: ez nem valami ideológiai vágykép, hanem egy tapintható tény.

Emellett a kisebbségi politizálás az elmúlt húsz évben szinte mindenhol (talán a Felvidék, Szlovákia kivételével) egy zsákutcába cibálta saját magát, és jelen pillanatban a kulturálisan önfenntartó kisebbségi magyar közösségek képe utópia pusztán. Rideg tárgyszerűséggel kell belátnunk, hogy a kulturális újratermelődés ma már pusztán ebben a Budapest-központú virtuális politikai térben, a virtuális Kárpát-medencében kivitelezhető, mert másként a kisebbségi magyar lét már nem egy jövős projekt.
 
Amennyiben elfogadjuk ezeket a megállapításokat, úgy egyértelművé válik, hogy fenntarthatatlan egy olyan helyzet, amelyben e virtuális tér polgárainak egy része pusztán ideológiai munícióként szolgál, és szimbolikus gyarmatosítás áldozata. Fenntarthatatlan az a helyzet, ahol az öncélú bekebelezésen és a sértett ignoráláson kívül a politikai döntéshozók nem képesek érdemi dolgokat mondani, kínálni ezeknek az embereknek. Fenntarthatatlan az, hogy bár fél szavazati joggal kiszúrtuk a szemüket, de nem adtunk kezükbe valós politikai eszközöket, amelyekkel e bekebelezés és elutasítás ellen harcolhatnának.”
Hirdetés