„Pedig tavaly, kinevezésekor a magyar vezetők ünnepelték, hogy végre sikerült megszabadulni elődjétől, az ugyancsak rossz hírű Codrin Munteanutól, és jóérzésű, becsületes ember kerül a kormánybiztosi székbe, olyasvalaki, aki egykori polgármesterként jól ismeri, érti az elöljárók gondjait. Rövid időn belül kiderült azonban, hogy Dumitru Marinescu a maga ke­délyességével báb csupán, méghozzá a rosszabb fajtából való, aki bármit megtesz, amit elvárnak tőle, nem kérdez, nincsenek fenntartásai.

Most ismét egy tisztességes román ember foglalja el a prefektusi széket, akiről úgy hírlik, jó szakember saját területén, magyarul is tud – ám a háttérben működő erők ugyanazok, s ha csitul a támadások heve, gyakorisága, az inkább az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának köszönhető, nem a prefektus személyének.
Csak árnyalatnyival volt jobb a helyzet azokban az években, amikor magyar ember ült Háromszék kormánybiztosi székében, a törvények szentségére hivatkozva ugyanúgy kénytelen volt megtámadni jó néhány, a magyarság számára fontos határozatot, mert árgus szemek lesték minden lépését. Akkor vált igazán egyértelművé, hogy a prefektúrának egyetlen szerepet szán a román kormány: sakkban tartani az önkormányzatokat, jobban vagy kevésbé, attól függően, mely pártot képviselik.
A központosított román állam meg­hosszabbított keze a prefektus, kevés feladattal és jókora hatalommal, mely elsősorban az akadályozásokban nyilvánul meg. Sóhivatal, mely tulajdonképpen fölösleges, a mindenkori román kormány mégsem hajlandó lemondani róla, büntetésre, megfélemlítésre használja, erejének biztosítékát látja benne.”