„Zavarba ejtette a romániai magyar politikai életet néhány magyar állampolgár minapi kiutasítása. Ugyan a mérvadó személyiségek közül senki nem szolidarizált Tyirityánékkal, de az RMDSZ-től az MPP-n át a Néppártig senki nem is üdvözölte az intézkedést. A magatartás érthető, ne már annak örüljünk, hogy Bukarest ajtót mutat a mi magyarjainknak, különben is, ezek az emberek csak békésen sétálgattak. Ugye, évek óta semmi mást nem tesznek, mint békésen sétálgatnak.
Valóban, nem kellett volna eddig jutni. Csakhogy a most eltúlzott intézkedésről beszélő politikusaink évek óta érthetetlen módon kesztyűs kézzel bánnak a közöttünk járkáló szélsőjobbosokkal. Mintha nem akarnák volna őket észrevenni. Bevallom, azóta távol maradok a március 15-i megemlékezésektől, mióta azzal szembesültem, hogy a szervezőket nem zavarja az átruccanó magyar gárdások tolakodó jelenléte. Érdemes némán tolerálni ezeket az embereket, nehogy az ellenfél lekommunistázzon? Azon már meg sem lepődtem, amikor néhány napja az egyik bihari községben a Jobbik a Néppárt tevőleges közreműködésével szervezett márciusi megemlékezést. Vajon a Fidesz vezetői mit gondolnak, amikor azt kell látniuk, hogy a Partiumban az a párt segíti politikai ellenfelüket kampány idusán, amelynek a védnöke a Fidesz EP-listáján szeretne újabb brüsszeli mandátumhoz jutni?”