Tovább fonva a logika szálait, egyértelmű, hogy jogilag a Székely Szabadság Napjának rendezvényeit és bármiféle hasonló, törvényesen engedélyezett megmozdulást nem a Székely Nemzeti Tanács szervezte, hanem a mögötte álló Siculitas Egyesület, és bármiféle következményt ennek az egyesületnek, illetve vezetőségének kell viselnie, illetve ennek kell küzdenie a jog eszközeivel a büntetések ellen. Úgy gondolom, hogy mindezt ilyen egyszerűen és félreérthetetlenül kell közölni a nyilvánossággal, nem pedig állandóan ködösíteni és összemosni a politikát a civil szférával. És ez lehet az alapkívánalom nem csupán a Székely Nemzeti Tanács, hanem valamennyi párt vagy szövetség esetében. Akkor nem kell törnie a fejét a nagyközönségnek, hogy az SZNT-nek plakátokra és buszokra honnan volt pénze, hiszen a Siculitas Egyesület pénzügyi gazdálkodását, a belföldről és külföldről kapott pénzeket az év végi zárójelentésekben nyomon lehet követni, és az EMNP-nek sem kell besurrannia népi hangszerek bemutatása ürügyén egy szatmári múzeumba. Gyakran mondogatjuk, hogy a hazai politizálás ennyire bukaresti és annyira balkáni. Miért nem teszünk azért, hogy más legyen? Becsületes, őszinte, átlátható és manipulációtól mentes! Nem vagyok naiv, tudom, hogy az egyéni és csoportos érdekek bonyolult szövevényében roppant nehéz eligazodni. De egyszer talán csak el kellene kezdeni, ha Bolyai János oly sokat emlegetett szóhasználatával mi is egy új, más világot akarunk teremteni.”