„Az amerikai politikum nem makulátlan, én mégis előszeretettel nézem újra időnként azokat az ebédeket, amelyeken az elnökök társaikat és saját magukat heccelték. Még ha a humor mögött súlyos ügyek állnak is, bár egy estére nem árt elengedni magunkat. Még a diktátorok is tudták, hogy szükség van a gőz kiengedésére. Gondoljunk Hofi munkásságára, vagy arra, amiről Slavoj Žižek filozófus számol be egyik előadásában: hogy a nyolcvanas évek végén több kelet-európai vezető is saját maga bakijain élcelődött, igyekezve visszanyerni a tömegek szimpátiáját. Azt is gondolták egy időben egyébként, hogy külön állami apparátus dolgozik a vicceken, erre azonban nincs bizonyíték. Nincs is szükség ilyen intézményre. A civil társadalom dolga, hogy gúnyt űzzön mindenből, amit mások szentnek tartanak. A szentség ugyanis azt jelenti: bármit elfogadunk kritikátlanul, nem kérdőjelezzük meg azt, ami az általunk érinthetetlennek és tökéletesnek gondolt autoritástól származik. De hát nem hiába nevezik felvilágosodásnak a felvilágosodás korát, hiszen akkor ébredtünk rá (újra, mondhatjuk, a görög kultúrát ismerve), hogy az izzadságszagú, merev, autoriter rendszer, ami alatt nem szabadott megkérdőjelezni a kinyilatkoztatásokat, hazug építmény.