„Én azt hiszem, az ember azért megy színházba, hogy megnyíljon, és biztos vannak olyan pillanatai egy-egy előadásnak, amelyektől a konzervatív beállítottságú néző is kap valamit a színpadról, és amitől elfelejti azt, hogy ő konzervatív. Mi vagyunk konzervatívak, ha azt vesszük, hogy a nézők konzervatívak.

A konzervatív attitűdnek egyébként nincs köze a színházhoz, mert nem mehetünk úgy színházba, hogy már van eleve egy elvárásunk valamivel szemben, hiszen azért megyünk oda, hogy új dolgokat lássunk, hogy hatások érjenek. Ha berögzült elvárásokkal megyünk színházba, akkor nem jöhet létre kölcsönhatás a játszók és a nézők között.

A színészeknek nem szabad tudomást szerezniük arról, hogy konzervatív emberek nézik őket, mert ez azt vonhatja maga után, hogy a konzervatív szempontok alapján csinálunk előadást, de az sem jó, ha nagyon meg akarjuk változtatni a néző hozzáállását.”