„Románia most ismét Tőkés Lászlóval van elfoglalva, meg azzal, hogyan merészel egyáltalán megszólalni ő maga is, népe is. 

Én azzal foglalkozom most gondolatban és írásban, hogyan lehetett az, hogy Románia kimozdításának minden halálos kockázatát 1989-ben egy magyar, született protestáns, fiatal pap vállalta el. Így, igekötővel: elvállalta az ellenszegülés minden változatát, ami kellett, kivéve a megölő szerszámot, 1989. december 15-én, és végigvitte azt, az őstulok Ceauşescu haláláig.

Miért, hogy egyetlen ortodox román pap nem tette meg ezt? Hogyan? Miért vállalta egy temesvári fiatal magyar pap, és nem vállalta senki, senki román? Harminchat karátos gyávaság ellenében egy ifjú magyar pap?

Nemrég egy ortodox pap szakszerűen kiverte a kikötött román lányból az ördögöt, s a lány belehalt. Az ördög él. Most a román ortodox nacionalista rendszer ki akarja verni az országból állampolgársága nélkül Tőkés Lászlót, a magas műveltségű, európai szintű politikust, nemkívánatos személynek tekintve, haza ne jöhessen Székelyföldre, ősei falujába, Málnásra, mert jogot követel az élőnek, a magyarnak.

Az Európai Parlament hallgat, kushad, huny, meghunyázkodik.”