„Valami nincs rendben, ki tudja hol. Már a sokadik internetes üzenetet, vagy inkább felhívást kapom, hogy mi, határon túliak, ne vegyünk részt az ottani választáson, mert erkölcstelen oda szavazni, ahol nem lakunk, nem fizetünk adót és nem viseljük döntésünk következményeit. Nem is ez lepett meg, hisz ezt szóban is sokan mondják, amikor ki tudja hol járok, hanem az üzenetek végére biggyesztett kérés, hogy töröljem a feladó nevét, s ha lehet az én címemmel küldjem tovább ismerőseimnek! Hoppá, itt valami nagyon nincs rendjén, mondom magamban, hisz lám, az emberek félnek, hogy következménye lehet annak, ha – ki tudja hol, ki tudja kik – megtudják, mire buzdítanak bennünket! Már nehogy gyanúba hozzak bárkit is, ezért kérem az olvasót: vegye úgy, mintha a fentiekről nem is szóltam volna! Meg azt is írják nekünk mostanában: mondjuk meg a románoknak, hogy ne mind vásárolják fel, ki tudja hol, az országhatár túlsó oldalán lévő elnéptelenedő falvak házait és földjeit, mert jó lesz az majd annak a félmillió diplomás fiatalnak, aki egyelőre Londonban, Berlinben, Brüsszelben és más jobb helyeken dolgozik, de majd egykor a növekvő magyarságtudattól hajtva a jóval kisebb megélhetésért is visszatér. Ja, azt is írják, hogy ne mind tartsuk a markunkat olyan szánalmasan, mint a koldusok, mert ki tudja hol szintén nem cukor az élet, s az ottani iskolás gyerekek még kevesebb támogatást kapnak az államtól, mint a mieink. Ne vegyük el, ami az ő gyermekeiknek jár!  (…)