Közel hetven év nem múlik el nyomtalanul. Hét évtized alatt iskolát, mintát, hagyományt teremtett a román mentalitás. Ahogyan üzletet kötünk, ahogyan vállalkozunk, ahogyan pályázunk, ahogyan utazunk, ahogy életünk tárgyait és jelenségeit megnevezzük, pontosságunkban, szavatartásunkban. (Erre már 1940-ben is rá kellett döbbenniük azoknak, akik átélték a kis magyar világ visszatérését. És azoknak is, akik 1990-ben futottak ki munkát vállalni Jászberényben vagy Győrszentiványon.) 

 

Ezzel a nem Románia! kiáltással kapcsolatban jegyezte meg valaki, olyan ez mint annak a férfinak a magabiztatása, aki megunt élete párjával házaséletet él fizikai értelemben, és a legintimebb pillanatokban azzal serkenti magát teljesítményre, azt ismételgeti: nem az én feleségem, nem az én feleségem… Vagy miként az interneten keringő aranyköpés állítja, az impotencia mindig a családi ágyban kezdődik.”