„A reálpolitikai megoldást felvázoló Izsák Balázst lehurrogták. Hiába könyörgött a szónoki emelvényről, az általa felvázolt, románokkal együttműködő megoldás nem nyerte el az egybegyűltek tetszését. Rá kellett döbbennie, hogy az öntörvényű székelyek eltaposhatják őt is. Ezen a napon többször vágták a fejéhez, hogy áruló. Vezéri tekintélyének elvesztése még jobban bebizonyosodott a polgári séta alkalmával. Jelképesnek is mondható, ami a Szentgyörgy utcában történt. A több száz méterre leszakadt tüntetők mozgósítására kellett visszafordulnia.

Eredménytelenül rimánkodott, hogy az ország területi egységét kétségbe vonó jelszavakat ne skandáljanak. A szervezőtársak és »tisztikarának« tehetetlenségét látva maga próbálta feloszlatni a Kultúrpalota előtt útzárat képező radikális tömeget. A Nagy Menetelésen csúcsosodott dicsősége itt kezdett porladni. Jól kitapintható a hitelvesztése és félő, hogy radikálisabb erők veszik át az SZNT vezetését, vagy egy szélsőségesebb székely szervezet fog létrejönni. Talán most utólag belátja, hogy Marosvásárhely magyarsága a méltóságteljes, elhajlásoktól mentes ünneplést igényli.