„Az biztos, hogy amikor egyes adópénzen fizetett kormányzati tisztviselők többet ülnek a hírtévék stúdióiban, mint az irodájukban, anélkül is sokat mondanak a maguk és köreik értékrendjéről, hogy egyáltalán szóba hoznák magát a fogalmat.
Amióta a közalkalmazotti bérkérdés rendezése napirenden van, gyakorlatilag minden„komoly” politikai tényező volt már kormányon, és ha erről a tervezetről négyévi „munka” után még csak ilyen szintű az érdemi mondanivaló, akkor tiszta, hogy világos szabályozás legfeljebb akkor lesz az ügyben, ha a nemzetközi hitelezők már a legfőbb illetékes nyakát szorongatják, de alkalmazni akkor sem fogják.
Mert az ő értékrendjük szerint a költségvetési alkalmazott nem az adófizető dolgainak szakszerű intézésére szolgáló munkaerő, hanem csak egy potenciális szavazóréteg, akinek a megfelelő időben a béremelések ígéretével magyarázzák meg, hogy a szavazófülkében kire illik pecsételni.”