„Az USL-t a Băsescu-ellenesség kovácsolta egybe, de a gyűlölet önmagában nem volt elég, hogy négy évre egyben tartsa a PSD és a PNL alkotta szövetséget. Ezek a pártok most sem szeretik jobban az államfőt, mint korábban, de ez önmagában édeskevés, amikor a hatalmat és a pénzek feletti befolyást kell uralni és megvédeni, főleg egymástól. Már az is csoda, hogy ennyi ideig kitartott a koalíció.
A liberálisok hát mentek, a küszöb előtt ott várakozik az RMDSZ, hogy a kormányzás oly nehéz terheiben osztozzon azokkal, akik másfél évvel ezelőtt félreseperték. A politika nem homokozó, itt nincs örök harag, bármit is kiabáljanak egymásra a pajtások, bármikor készek összefogni, ha az állam pénzéről van szó. (…)
Amúgy Ponta helyében elgondolkodnék egy kicsit azon, hogy mi is történt az idők során azokkal a kormányfőkkel, akikkel az RMDSZ együttműködött. Ennek szép, hosszú története van, közel két évtizedes. Nézzük csak a listát! Az első Victor Ciorbea volt. Emlékszik még rá valaki? Következett Radu Vasile, nyugodjon békében, majd Mugur Isărescu, aki annyira jóllakott a politizálással, hogy azóta is ívben elkerüli a kormánypalotát. Aztán ott volt Adrian Năstase, aki a jó magaviseletének köszönhetően talán ismét idő előtt szabadul a börtönből. Călin Popescu Tăriceanu négy évet húzott le, azóta is keresi önmagát, Emil Boc pedig a béna kormányzás után polgármesterként bujkál. Az utolsó Mihai Răzvan Ungureanu volt, aki okos, bátor és még magyarul is tud, és aki szintén kóvályog a politikai ködben.
1996 óta, amióta az RMDSZ belülről vagy kívülről támogatott kormányokat, a miniszterelnökök mind eltűntek a hazai politika első vonalából. Ki gondolná, hogy itt van ez a fiatal fickó, Victor Ponta, aki duzzad a tettvágytól és a hülyeségektől, politikai értelemben az órái mégis meg vannak számlálva? Normális esetben fényes jövő várna rá, de mi már tudjuk, hogy neki annyi.”