„Joga van-e az anyaországnak megvédenie a más ország határain belül élő – szerinte igazságtalanul üldözött – polgárait? Szentség-e a jelenlegi status quo, azaz egyszer s mindenkorra úgy kell-e maradnia a helyzetnek, amilyen pillanatnyilag?

A történelem mindkét variánsra számos példát szolgáltat, bizonyító erővel tehát nemigen szolgálhat.

A történelmet csak felületesen ismerő kívülálló természetesen nehezen igazodik el a sokféle „igazság” között. Például azért, mert az igazság sohasem egyarcú, ezzel szemben legalább két, ha nem több variánsa van.

Amit egyértelműen nagy biztonsággal leszűrhetünk a jelenlegi ukrajnai helyzetből, az az, hogy a nemzetiségi kérdést mindig kivételes körültekintéssel kell kezelni azokon a területeken, ahol ez felmerül. Ukrajnában, a vele szomszédos államokban, s mindenütt a világon.”