„(…) A Toвapищи koнец (Távárisi konyec!) – az MDF nagysikerű választási plakátja volt a rendszerváltás idején, meg merte játszani a szovjetellenességet, amikor még ideiglenesen itt állomásoztak a testvéri csapatok. Akkor még senkinek nem okozott gondot egy cirillbetűs felirat elolvasása (mondja az orosztanár, aki voltam). Most a tiltakozók »Nem leszünk gyarmat!« molinót hurcolnak, amelyen orosznak tűnő betűk düledeznek mindenféle rendszer nélkül. Ahogy a szocializmusban játszódó hollywoodi filmek összeálltak: lengyelül káromkodnak a bolgár egyenruhába bújtatott szovjet megszállók Budapest romos kerületeiben. Felmerül az a halvány gyanú, hogy a mélytorkos kommunistázás, ami itt zajlott nem is rég, inkább butaság és ismerethiány, mint valódi ítélet egy társadalom elmúlt korszakáról. Hát, végetér a komcsizás! Hiányozni fog.
Az új kommunikációs stratégia jegyében a plakátokon megjelent egy bohóc a lejáratódott baloldal (szoclib?) szereplői között, és az új elemet egy civil szervezet tartotta fontosnak ábrázolni párezer óriásplakáton az ország választópolgárainak felvilágosítása céljából. Ez eleinte kicsit érthetetlen. Ki a bohóc? És miért van ott? Azután az egyszerű választópolgár lehiggad. Miért kellene az ésszerűséget keresni, amikor csak az érzelmeink meg indulataink vannak megcélozva professzionális tervezők által.
(…)
Most bohócügyben kell színt vallani. Most válaszbohóc kell, lépéskényszer van, magunkat pozicionáljuk a bohóc valamelyik oldalára. A magyar társadalmat (politikát, médiát, humán értelmiséget, közvéleményt) a bohócok nem érdeklik, csak az, hogy a hozzászólás a jobb- vagy baloldal érveit igazolja részben vagy egészben.”