„Ha előbbi, akkor miért utóbbi a miniszterelnök-jelölt? Ha utóbbi, akkor miért előbbi kampányol? Meg aztán firtathatnánk azt is, hogy valóban ilyen mélyre süllyesztik a politikai kultúrát Magyarországon a magukat előszeretettel csak demokratikus ellenzéknek nevező erők? Hogy tehetetlen dühükben csak politikai ellenfeleik minősíthetetlen hangú szidalmazására futja? Hogy csöppnyi eleganciára nem képesek a demokrácia bajnokai?

Hogy még csak ígéretekre sem futja a választások előtt, programnak pedig megteszi az ócska vádaskodás? Kortesbeszédnek gyenge, figyelmeztetésnek viszont így is erős volt Gyurcsány fellépése – ez vár ránk, ha a baloldal újra hatalomra jut: mellébeszélés, vízió nélküli kormányzás, gyűlölethadjárat.
Felívelő korszak küszöbén áll Magyarország, a piros-fehér-zöld sarkot választottuk, több küzdelmet megnyertünk, az ország teljes megújítására vállalkoztunk – ezek már az Orbán Viktor évértékelő beszédéből kiemelt gondolatok. S bár egy nappal Gyurcsány Ferenc után állt mikrofon elé a miniszterelnök, őt ostorozó elődje nevét ki nem ejtette, félórás előadása során alig utalt politikai ellenfeleire, inkább a nemzeti egység gondolatát hangsúlyozta, és kormánya tevékenységének bemutatására összpontosított.”