„Oda jutottunk, hogy egy, elviekben a sportszerűség és a nemes versengés szellemét népszerűsítő intézmény (a Nemzetközi Olimpiai Bizottság – szerk. megj.) saját profitja érdekében egyrészt a szabad versenyt korlátozza a műsorszolgáltatók között, másrészt pedig európai uniós polgárokat foszt meg attól a lehetőségtől, hogy szülőföldjükön anyanyelvükön nézhessék a közvetítéseket, holott ez eddig magától értetődő adottság, ha úgy tetszik, szerzett jog volt. (Miközben azért a magyar közszolgálati média részéről is jólesett volna néminemű határozottabb kiállás).

A román tévé közvetítése nem alternatíva – az ugyanis nem ugyanazt a szolgáltatást nyújtja, bár ha felvesznek magyar kommentátorokat, és egy külön hangsávon azon magyar nemzetiségű állampolgárok kedvéért, akiktől amúgy minden más polgárhoz hasonlóan beszedik az előfizetői díjat, magyarul is sugározzák a közvetítést, biz’isten, nem fogok panaszkodni. Addig viszont bojkottálom az olimpiát. És az egészséges életmód jegyében tévénézés helyett inkább sétálok egyet a szabad levegőn. Vagy legalábbis sporthíreket olvasok. Magyarul.”