A Bethlen Gábor Alap szindróma

Minden évben eljő az időszak, amikor intenzív idiótasági érzet kínoz. Az történik tudniillik, hogy a Bethlen Gábor Alap rabolja az időmet, én meg hagyom.
Hirdetés

„Bethlen Gábor Alap szindrómánk van. Ez azt jelenti, hogy belemegyünk abba, hogy idiótákat csináljunk magunkból azért, hogy ne tűnjünk idiótáknak. Demonstratíve pályázunk, pedig jobban tennénk, ha nem pályáznánk. Agyrém. Hogy lehet ebből kitörni?

Két ötletem van. Az egyik a Lúzer Alap létrehozása. Hívhatnák balosan mondjuk Bibó István Alapnak. Szerintem találó a név. Olyanok pályázhatnak ide, akik tudják, hogy a Bethlen Gábor Alapnál nem nyerhetnek, de a Bibó István Alap téríti a pályázatíró cég, a munka- és postaköltségeket. Kis költségvetés, nagy társadalmi haszon, mert akkor lenne rend, és nem éreznénk minden évben morálisan-szakmailag kifosztva magunkat.

A másik javaslatom – az idén tesztelem – hogy az ötleteinket olyan barátainknak mondjuk el, akikről tudjuk, nagy valószínűséggel nyernek. Ez jó mindenkinek, mi is elégtételt érezhetünk, társadalmi haszon is van, a barátainknak is segítünk.”

Hirdetés