A vicces – és egyben elkeserítő – viszont az, hogy ugyanebben az országban az erőszak kultusza, illetve az ál-prüdéria majd’ minden médiacsatornán folyik. Bizonyos dolgokban neo-, másokban meg ókonzervatív a közvéleménynek nevezett reakció-összesség. A vért, bulvárt, erőszakot, annak mutatását illetően »ultraliberálisan« viselkedik, de ha a szexről, annak aspektusairól, az arról való beszélgetésről van szó, mint Lars von Trier filmjében, azonnal összehúzza a függönyt. Pedig ki tudja, odabent mi történik.

 

Alternatíva még csak nyomokban sincs sem az oktatási rendszerben, sem a médiában, holott inkább arra kellene megoldást találni, hogy a potenciális filmnézőt felkészíteni arra, hogy ez a »botrányfilm«, illetve a rendezőjének munkássága miről is szól.”