„Magyarországon az »unortodoxia«, NER, »centrális erőtér«, stb. néven futó újrakeretezés arra utal, hogy egy magát konzervatívnak mondó hatalom számára minden eszköz (történelem- és emlékezet hamisítás, illetve átírásától, köztéri műemlékek giccses átlényegítésén át, a művészetek és tudományok kontrollján, a »rossz ízlés« promócióján át, a szociális problémák kriminalizálásáig) megengedett, erősen kétes autoritér, illiberális, stb. hatalmának kiépítése, fenntartása, és kiterjesztése érdekében.
 
Érdekes fejleménye az átállásnak, ami a paksi atomerőmű orosz bővítésének szerződése körül történik. A kormánypártok – minden valószínűség szerint a téma fölötti hatalmuk legitimálása érdekében  – pusztán azért vetették be most (az idő technikailag nem sürget), hogy a közelgő választásokat egyfajta népszavazásként tüntessék fel az ügy kapcsán; a »keleti nyitás«, illetve a (hanyatlónak ábrázolt) nyugat elleni fellépés metafórájaként, a magyar nemzeti szuverenítás »visszaszerzésének« szimbólumaként: jön az új fülkeforradalom, ha a Fidesz győz a választásokon (ami több, mint valószínű), akkor azt a »keleti nyitás« politikájának elfogadásaként, legitimálásaként fogják értelmezni. (Csodálom, hogy alig akad elemző, sőt bíráló ellenzéki is, aki ezt pontosan érzékelné!).

A politika újrakeretezése folyik a rommagyar mezőnyben is, mégpedig átmenet van a kollektív kisebbségi jogok politikai keretéből, melyhez a »kis lépések«, a tárgyalások és kompromisszumok rendszere tartozott, a székelyföldi etnoregionális autonómia kerete fele, mely radikális fellépéssel, utcai tüntetésekkel, ki- és felvonulásokkal operál.
 
Tagadják vagy sem a szereplők, az átállás költségeit könnyen midannyian megfizethetjük, hiszen az átsorolás, egyfelől a Székelyföld kontra más régiók magyarsága közötti ellentétek elmélyítésével jár, másfelől pedig eszközváltást ígér, radikális politikai fellépéssel kíván eredményt elérni, és éppen ezért, könnyen kudarccal zárulhat. És akkor még nem is szóltam a magyarországi politikai (reframing) átrendeződés itteni kiterjesztésének, expanziójának erőteljes beavatkozásáról. Ha nem sikerül a szövetségnek, az EP választásokon átugrani az 5%-os küszöböt, akkor minden bizonnyal nálunk is bekövetkezik az első fülkeforradalom és egyre nehezebb lesz megjósolni is, hogy hogyan tovább.”