„Hogy az adóhivatal gazdag, azt rég tudjuk, azt is, hogy alkalmazottjai nem tartoznak a sze­rény keresetűek körébe, de levelezésüket látva nyugodtan kijelenthetjük, lelkükön szárad egy erdőnyi fa kivágása, melyből a papírt gyártották, a bürokrácia felduzzasztása vagy a csőd szélén álló román posta rejtett, illetve nyílt támogatása.

Vajon miért éri meg ennek a hivatalnak az e fajta pazarlás? Ha egyszerűen hozzácsapják idei adómhoz, vagy ne adj, Isten, elengedték volna ezeket az 1–2 lejes adókü­lönbségeket, jobban jártak volna, hisz bizo­nyíthatóan többe került a leves, mint a hús.

Az így elpallott pénzt adomány formájában például átadhatták volna a tanügynek, hogy ne legyen annyi cirkusz az ingázó diákok utazási költségeinek fedezésekor, vagy egyszerűen átutalhatták volna a gyermekjogvédelmi igazgatóságnak, könnyíten­dő az állami gondozott kiskorúak és nevelő­ik sorsán, de odadobhatták volna a város­nak is, hogy csinosítsa a zöldövezeteket.”