„Ha a régi mondást vesszük alapul – mely szerint akié a föld, azé a vallás/hatalom/ország – akkor az alapötlet nehezen támadható. Ha szó szerint miénk a föld, akkor készen is vagyunk, lehet nyergelni a fehér lovat, lehetőleg rövid kengyellel.
Csakhogy felmerül itt néhány kérdés. Először is, miért lesz jobb a mai magyar államhatártól sok esetben több száz kilométerre élő magyar nemzetiségű, avagy már magyar állampolgárságú embereknek, ha termőföldjük (szüleiké, rokonaiké, szomszédjuké) – melyet azért adnak, hagynak el nagy számban, mert nem tudják profitábilis módon megművelni –, a magyar állam birtokába kerül? Nemzeti hevületükben hirtelen megtanulnak piacképesen gazdálkodni? A vásárlásra szánt összeget miért nem lehet a jelenlegi tulajdonosok képzésére, feltőkésítésére fordítani, támogatás, kedvezményes hitel formájában? Vagy esetleg a magyar állam ismer olyan sikeres helyi gazdákat, akiknél jobb helyen lenne a föld? Miért segíti őket direkt módon tulajdonba kerülni, megerősödni az előbb említett eszközökkel?”