„Legnagyobb baj az, derült ki egy nyugállományba helyezett berepülőpilóta, Mihai Şerban szavaiból, hogy az elmúlt esztendők alatt a légi felügyelet és a közlekedési minisztérium szakembereit sorra lecserélték, helyettük a politikusok, családtagjaik, rokonaik foglalták el az állásokat, akiknek az égadta világon semmi közük a szakmához. Mihai Şerban elmondta például: míg két napon át a csapból is az folyt, hogy a Zamfir doktor által közölt GPS-adatok hibásak voltak, s ezért nem tudták beazonosítani a baleset helyszínét, egyszerűen annyi történt: senki sem tudta a mentést irányítók közül, hogy két mobiltelefon GPS-adataiból egy ötödikes gyermek is ki tudja számítani a földrajzi hosszúsági és szélességi fokokat. Ha ezt megteszik, gyorsan és pontosan azonosíthatták volna a baleset helyszínét, és nem kétszáz négyzetkilométeres körzetben bolyongtak volna.
S végre ez a pilóta megfejtette azt is, hogy a moszkvai repülésfelügyeleti hatóság miért nem válaszolt a Romániából érkezett kérésekre: az ország nem tagja a COSPAS-nak nevezett nemzetközi testületnek, tehát a gépekbe beépített digitális riasztórendszerek egyike a semmibe küldi a jeleket. Tőle tudta meg az ország azt is, hogy az aranyosgyéresi katonai reptérről azért nem indulhattak volna el még jó idő esetén sem mentőhelikopterek, mert üzemanyaghiány miatt az elmúlt hat hónapban alig repültek, s a szabályzat szerint ilyen esetben tilos levegőbe emelni a gépet.”