„Az utóbbi években az egyet előre, kettőt hátra elv érvényesült, ilyen a román reform, ha pedig nem történt előrelépés, az is nagy dolog volt, ha nem romlott az oktatás helyzete. Éppen emiatt rendkívülinek számít, hogy Remus Pri­copie tárcavezető sutba vágja az Ecaterina Andronescu által öt esztendővel ezelőtt be­vezetett nézetet, miszerint csupa érettségi­zett fiatalra van szüksége az országnak – mindegy, hogy ez által a bukottak országává süllyesztette Romániát –, és visszatér a régi, jól bevált szakemberképzéshez.

A negyven-ötven fölöttiek még emlékez­hetnek, 1989 előtt miként teltek meg a gyárak inasokkal, szakmunkásokkal, mesterekkel, mérnökökkel, akik végezték a dolgukat tudásuk és beosztásuk szerint, s ha nem is jól, de nem is rosszul ment a termelés. Nem a rossz emlékezetű betelepítéseket kívánjuk visszasírni, amikor a gyárak miatt Háromszék frissen felhúzott tömbházaiból egyre több román szó hallatszott, a játszó­te­reken szintúgy, hanem arra gondolunk, ma már senkit nem érdekel a termelés, az aprópénzű szolgáltatás, inkább legyen dip­lomás munkanélküli a gyermek, mintsem azzal bélyegezzék meg, hogy „csak” szakiskolát végzett. Ugyanis ezt a reakciót termelte ki az elméleti és szakiskolák kizárólagossága, az inas- és szakmunkásképzők felszámolása, a valós szakképzés elsor­vasztása, de helyette nem az érettségizettek lettek többen, hanem a bukottak.”