“Mert tanulnom kell, jól kell tanulnom, legyek ösztöndíjas az egyetemen, hogy legalább én ne kerüljek sokba szegény szüleimnek. Találjak gyorsan állást, ne legyek olyan válogatós, legyen biztos munkám, mielőtt majd szülnöm kell. Becsüljem meg Jenőt, jóravaló fiú, mindent megtesz értem, autón visz moziba, tizenegyre hazahoz. Elfogad. Aztán persze vigyázzak magamra. Ne egyek annyit, még véletlenül meg találok hízni, mielőtt férjhez mennék.
Akarjak hamar gyereket szülni, ha már férjhez mentem, mert másként minek mentem férjhez? Gondolhatnék szegény Jenő szüleire, felettük is lassan eljár az idő. Szüljek már egy unokát nekik. Szüljek már egy fiút is Jenőnek, legyen, akivel focimeccsre járjon, a kicsinek is testvér kell, mindjárt kétéves. Legyen meg a két gyerek. (Se egy, se három ne legyen, nem úgy kell azt, úgy nem lehet boldognak lenni.) Fogyjak le hamar, a szomszéd Katikán meg sem látszik a szülés, Jenő a laposhasúakat szereti. Ha lefogyok, milyen szép család leszünk.”