„Természetesen tudjuk, hogy mindaz, amit a hisztériás román tévéadók felderítenek, valójában a jéghegy csúcsát képezi. Ahogy azt is, hogy a balkáni szellem, a korrupció elburjánzása miért kímélte volna meg az oktatásügyet, ha az élet minden területén szembesülnünk kell vele. A hivatali ügyintézéstől az egészségügyön át a munkaerőpiacig és a politikáig. S bár mindenképpen elítélendő, ha egy pedagógus megfenyegeti, megszégyeníti a gyermeket vagy a szülőt, más téren a felajánlott vagy kierőszakolt osztálypénznél, ajándékpénznél sokkal nagyobb összegek ellenében lehet elérni azt, ami ingyenes és természetes kellene hogy legyen. Mindez nem mentesíti a pedagógusi deontológia ellen vétőket. De ki kell mondanunk, hogy a romániai oktatásügy alulfizetett közkatonáinak többsége tisztességes, becsületes ember, aki nem érdemli meg, hogy néhány kollégájuk tévelygésének tükrében becsméreljék őket. Hisz kevés bérért sokszor olyan odaadással, lelkesedéssel dolgoznak, aminek az értékét nehéz lenne anyagiakban meghatározni. Az ősszel tüntető és általános sztrájkkal fenyegető szakszervezeti tagok lendületét akarják megtörni ezzel a rémtörténet-sorozattal, arra kényszerítve őket, hogy a mundér becsületét mentve lemondjanak követeléseikről, az iskolai év kilátásba helyezett befagyasztásáról? Vagy csak a véletlen műve ez a balkánbalhé, amiről nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mi iskoláinkra kevésbé jellemző”