Szolidár
Szerző: Szántai János
2016. december 16. péntek, 11:25
... és leoltják a villanyt.

Olvasom, hogy a demokratikus, humánus-humanitárius, toleráns, emberölelő Európai Unió közepén, Brüsszel városában csütörtök este lekapcsolták a híres-nevezetes Grand Place kivilágítását. Mégpedig az ostromlott szíriai Aleppó lakosságával való szolidaritás jeleként. És nem csak egy villanásra: teljes 30 percen át. És még így sem lettek elsők. Párizs, Európa másik demokratikus, humánus-humanitárius stb. közepe még előbb járt a szolidaritás kinyilvánításában: a párizsiak egyenesen az Eiffel-torony fényeit kapcsolták le egy nappal korábban.

Nos, meg vagyok győződve afelől, hogy az aleppói ostromlottak ettől azonnal jobban érzik magukat. Sokkal jobban. Vidám dalok röppennek ajkukról az ég felé, a hála és az életöröm énekei.

Most, hogy Európa ilyen karakánul kiállt mellettük, van remény.

Sőt, nagyon is elképzelhető, hogy Európa további kemény lépéseket fog tenni az aleppói borzalmak megakadályozására. Például ír egy remekbe szabott online petíciót, hogy azonnal szüntessék meg az aleppói civilek lemészárlását. Európa tudja, nagyon jól tudja, milyen gyilkos erő lakozik egy ilyen petícióban. És ha más megoldás nincs, szomorúan bár, de használni fogja. És ha ez sem megy, akkor jön a demokratikus atombomba: Európa szervez egy konferenciát, ahova a világ összes demokratikus, humánus-humanitárius stb. szakértőjét meghívja, akik majd jól megbeszélik, mit kell ilyenkor mondani, és mikor legyen a következő, ha lehet, még nagyobb konferencia, amennyiben mégsem sikerül gátat vetni a vérengzésnek.

Persze vannak kevésbé szalonképes, a demokratikus radikalizmus szintjét súroló elemek is Európában, akik cinikus mosollyal azt állítják, hogy mindez nem elég. Ők azt mondják, hogy

a szavak ideje elmúlt, és eljött, bizony, eljött a tettek ideje.

És azt javasolják, hogy december 31-én az európai emberek dobálják meg egymást petárdával, az aleppóiakkal való szolidaritás jegyében. És vállalják csak büszkén a sebeket az európai emberek. Ha pedig ez sem segít, akkor esetleg keressenek egy lepusztult épületet Brüsszelben, Párizsban, Berlinben vagy esetleg minden uniós fővárosban – igen, ez lesz a jó megoldás, az egységes szolidaritást tükrözendő –, és szépen, szakszerűen, egy időben robbantsák be őket.

És ha ezeket a borzalmas fegyvereket mind bevetik, az európai emberek legyőzik a gonoszt. Közös erővel. Gyermekhittel, bátran. Zsöszüi Alep, bakker!

Európára rendesen ráoltotta valaki a villanyt.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/18595
Ez is egy vélemény. És itt-ott azért van igazság benne.
A románoknak idióta államuk van. És az a nagy veszély, hogy az emberek lassan–lassan hasonlítani fognak az államra. Sabin Gherman írása.
Mutatjuk, miben ment a veretés idén a fesztiválon.
A kolozsvári irodalomtörténészt élete 80. évében érte a halál.
Elérkezett a tusványosi tábor legnépszerűbb nagyszínpadi eseménye: a magyar miniszterelnök szokásos szombati fellépése.
Animált gifekkel mutatjuk meg, mi történik Tusnádfürdőn, amikor nem történik semmi hírértékű, amikor várni kell nappal a következő előadást, koncertet.
Némi simogatással és elegáns adok-kapokkal érkezett el a magyar-magyar dialógus Tusványosra. Majdnem legmagasabb szinten.
Mert népi kultúrában legalább olyan erős, mint pálinkában. De hogyan lesz a hagyományból turizmus?
A táborozók megmutatták, hol hajtják nyugovóra a fejüket minden este. Vagyis hajnalban. Na jó, reggel.
Gasztroforradalom zajlik Budapesten, mely új fejezetet indított a magyar konyhaművészetben. Tusványos leggusztább programjába kóstoltunk bele.
Kolozsvári művészek tiltakoztak a Vasgárda-szimpatizáns hivatalnok kinevezése ellen.
Ezt a problémát vetette fel 500 éve a reformáció, és próbálja megoldani azóta is. 1918 centenáriumára a tordai vallásbéke 450 éve a csattanós válasz?
A szerbekkel és a szlovákokkal sikerült valamelyest normalizálni a viszonyt, és nem a magyar félen múlik, hogy ez a románokkal még nem működik.
Egy friss felmérés nemcsak a címben szereplő kérdésre ad választ, hanem arra is rávilágít, hogy miben különbözik az erdélyi fiatal a Kárpát-medence más régióiban élőktől.