Eddig tartott, polgármester úr

Meg kell hagyni, Emil Boc, ön elég cseles gondolkodású ember. Aki ilyen ötletes meglepetéssel kedveskedik helyettese születésnapjára, abban kétségkívül van spiritusz.
Hirdetés

Ezért aztán szegény Horváth Annának ünneplés helyett olyan kellemetlenkedő újságírói kérdésekre kellett válaszolnia, mit szól ahhoz, hogy a főnöke szerint a kolozsvári városháza bíróságon támadja meg a kétnyelvű helységnévtábláról szóló döntést.

Ilyenkor örvendek annak, hogy Kisbácsba szól a személyi igazolványom. Tudja, polgármester úr, ha lenne szavazati jogom Kolozsváron, elképzelhető, hogy önre voksoltam volna a legutóbbi önkormányzati választáson. Most pedig azon rágódom, hogyan kerüljem el a közhelyesség csapdáit: írjam azt, hogy háhá, ennyit ér a multikulti sikerpropaganda, hogy tudtuk mi azt előre, a példás magyar–román együttélés Kolozsváron (is) csak illúzió, hogy a farkas levedli a szőrét, de a szokásait soha? Mindez olyan unalmas.

Hogy ki a fenét zavar, ha a város kulturális és társadalmi életében igen jelentős súllyal jelen lévő nemzeti közösség nyelvén is ott díszeleg az a nyamvadt felirat? Európa jövendő ifjúsági és (talán) kulturális fővárosának határában. Hogy ne csak az európai fogyasztásra szánt katalógusokból derüljön ki, a Magyar Napok milyen fontos mozzanat a város életében, mondjuk.

Apropó Kolozsvári Magyar Napok. Ön pontosan tudja, mert rendszerint kenetteljes szónoklatot szokott tartani az egymás iránti tiszteletről, sportosan, ingujjra vetkőzve, hogy mit jelent húsz-harmincezer ember a Főtéren, és hogyan hangozhat, ha ez a tömeg, tegyük fel, egyszerre kezd pfújolni, esetleg Kolozsvár feliratú táblákat emelgetni a magasba az ön beszéde alatt. Nem tudok én persze semmit előre, csak mondom, hogy ha netalántán, véletlenül. (De azért a mindenféle etnikumú civil aktivisták hegyezhetik a fülüket, elvégre nem csak Billy Idol-koncert van a világon.)
 
Nézze, én eléggé szedett-vedett származású ember vagyok, bánsági vér, székelyföldi gyermekkor, miegymás, de Kolozsvárt idestova több mint másfél évtizede magaménak vallom, e orașul meu, és nagyon szarul esik, hogy ki kell mondanom: nem tudok jó szívvel szurkolni ennek a kulturális főváros projektnek. Így nem. Nem jó érzés katalógusmagyarnak lenni. Elcseszte a napomat, polgármester úr.
 
Egyébiránt boldog születésnapot, bármikor is legyen, nem készülünk meglepetéssel.
Hirdetés

 

 

Képünk természetesen montázs, Kolozsvár polgármestere tudtunkkal sosem pózolt ilyen feliratú pólóban. Az illusztráció képszerkesztőnk, Erdély László munkáját dicséri.

Hirdetés