A román nacionalizmus kínjában újra és újra a többségi elvre hivatkozik, mintha bármilyen számbeli fölény magát az igazságot testesítené meg.

Gyengécske színjátékról van szó, melynek a végkifejlete az lesz, hogy Crin Antonescu indul liberális elnökjelöltként, s Iohannis előtt elhúzzák az eljövendő miniszterelnöki tisztség mézesmadzagát.

Gavrilo Principből és félőrült pajtásaiból nemzeti hőst fabrikálni azért mégis gusztustalan és elítélendő.

A hazai magyarság nem csupán számban fogyatkozik, de küzdőkedve is csappanni látszik.

Döbbenetes, hogy mennyire felelőtlen és gerinctelen társaság vehette kézbe az ország dolgainak igazítását, pontosabban: kirablását, szétcincálását.

Ha korpa közé keveredsz, biztosan megesznek a disznók! S ez a bölcsesség, annak tanulsága magát az államelnököt is fenyegeti, hiszen ő is parolázgatott Mondiállal.

Nincs jól ez így, de az sincs rendben, hogy a kontinentális szabad és háborítatlan mozgásszabadság nevében tolvajbandák, bűnözők, kolduscsapatok települhetnek le bárhová széles ez Európában.

Máig nem tisztázódott, hogy mi is lenne a szenátus szerepe.

Egyet igazán tud Victor Ponta kormánya, az ígérgetést. S ennek még az RMDSZ is bedőlt, bár eleddig ez a kabinet a szövetségnek tett egyetlen „szent fogadalmát” sem tartotta be.

Voltaképpen nem is volt itt liberális párt, ahogyan demokraták sincsenek, de szociáldemokraták sem. Csak érdekcsoportok vannak, melyek hol fogyatkoznak, hol duzzadnak, miközben eljátszogatnak a kölcsönbe vett nevekkel.

Az államelnökségnél nem osztanak ezüstérmeket, aki győz, az győzött, aki veszített, az veszített.

A széttépett és egyéb módon is megosztott magyarság kinyilváníthatja, hogy mostantól, mától legyen ez a reménység napja, én sehogyan nem tudom annak érezni.

Minekünk céljaink elérésében, létkérdéseink megoldásában nem pártos marakodásra, kicsinyes mellveregetésre van szükségünk, hanem összefogásra, az egységes akaratnyilvánításra, valamilyen még meglévő közös erő fenntartására.

Ha Klaus Johannis elhiszi, hogy ő lehet Cotroceni következő ura, akkor ugyancsak naiv ember.

A név változhat, a fejek nem

Ám ez utóbbi jelenségen ne lelkesedjünk túlságosan, hiszen Vadimék szerepét egyre inkább az álszocialisták és a „konzervatívok” veszik át, személyesen pedig maga Victor Ponta miniszterelnök és Titus Corlățean külügyminiszter.

A magyarság szavazóbázisa egyre fáradtabbnak és fásultabbnak látszik, az emberek egyre kevésbé értik meg azt a politikai egyszer­egyet, hogy komolyan csak akkor vesznek minket, ha erőt mutatunk fel. És összefogást.

Hónapok óta újabb és újabb perek, ítéletek borzolják a székelyföldi kedélyeket a szimbólumhasználat és a zászlóink ellen folyó politikai és jogi hadjáratban.